2017. január 31., kedd

Január összegző



 
Forrás: pinterest

Immáron eltelt egy hónap az évből, azaz 31 nap, ami hihetetlen számomra. Felfogni nem volt időm, hogy újév, erre már az első hónapnak vége. Eldöntöttem, hogy a pozitív dolgokat fogom a hónap összegzőkben előnyben részesíteni, de ez most nem fog összejönni. 
 Az idei születésnapom tudtam, hogy más lesz, mint a többi, mert aki mindig megnevetett ezen a napon, már nem tudott, nem tudtam felvenni a telefont, nem hallhattam a hangját, de azt nem gondoltam, hogy erre ráadásnak mindkét fülem begyullad, aminek következménye hallójárat gyulladás volt, ami miatt a ” Sweet Sixteen” tortámat az ágyba kaptam, de enni sem tudtam rendesen, és nem is hallottam körül-belül semmit. 


 Utána héten félévi hajrából kifolyólag tizennégy dolgozatot írtam, azonban volt olyan nap, amikor 38 fokos lázzal mentem iskolába, mert nekem meg kell írnom mindent. Azonban ezen a héten volt az Edukáció, ami nagyon pozitív hatással volt rám. 


 Legmegrázóbb dolog a veronai buszbaleset volt, ami nekem még mindig nem sikerült teljesen felfognom, feldolgoznom, nem tudom mi rá a megfelelő szó. Ugyanis voltak ismerőseim a buszon, akik a haza helyett, egy másik világba tértek át, ahol remélem, már semmi nem fáj nekik. Annyira hihetetlen, hogy mennyi emlék köt össze, és amikor óvódásként megismertük egymást és játszottunk, vagy utána az iskolában senki nem gondolta, hogy ez lesz, és ez bárkivel megtörténhet. Persze, tudom, hogy kiszámíthatatlan az egész, de belegondolok, hogy terveztük a jövőt, és ő ezt már nem valósíthatja meg…

2017. január 25., szerda

Educatio 2017



 
Forrás: Google
Szombaton úgy, mint sok ezer ember én is ellátogattam az Edukációra kettő barátnőmmel. Annak, aki nem ismeri, ez egy olyan kiállítás, ahol egyetemek, nyelvtanfolyamok vannak, és érdeklődhetsz, hogy mi kell az adott szakra, én így tudnám röviden leírni. 

Sokan mondták, hogy csütörtökön, és pénteken egy órás sorok voltak, de szombaton szerencsére semennyit nem kellett várni, aminek nagyon örültünk, bár így is rengeteg ember volt.

Vegyes érzelmeim vannak, ugyanis nekem kettő szimpatikus hely volt, az emberek szempontjából a holland egyetem, és az állatorvosi egyetem, mivel itt voltak a legkommunikatívabbak. Egyik helyen odamentünk volna kérdezni, erre a hallgató ott áll és szemez velem, közelebb megyek ugyanúgy semmi. Persze, én is kezdeményezhettem volna, de mindenhol ők kezdték, így ez érdekes szituációt teremtett, illetve a fentebb említett holland egyetemnél minden szakról tudtak mesélni, és az egyik egyetem, ami nagyon megtetszett, ott a másodéves hallgató mondta, hogy szakokról leírást, tájékoztató füzetet nem ad, mert a honlapon több minden van, és ő csak a sajátját ismeri. 

Abból a szempontból fantasztikus volt, hogy nagyszerű emberekkel töltöttem el a napot, és nem mellesleg megvan a bizonyos lista az egyetemek sorrendjéről, aminek nagyon örülök, de a tanárom azt mondtam, hogy az még változik, de remélem annyira nem fog. 

Egyik részen a külföldi egyetemek voltak megtalálhatóak, Dániából, Törökországból, Hollandiából, Nagy-Britanniából, Ausztriából és még sok-sok országból. Magyar egyetemeket annyira nem néztem, mert külföldre tervezek kimenni, illetve Nagy-Britannia a cél, amivel kapcsolatban kiderült, hogyha innen felvételizek, akkor Európában élő angol állampolgárként fogok, annyira érdekes és fura egyben.

Mindenkinek tudom ajánlani, aki nem volt még, mert hasznos, és sokat segíthet, hogy hova merre is!

Ti hogyan döntöttétek/döntitek el, hogy melyik egyetemre szeretnétek menni? :) 


2017. január 21., szombat

Milyen félvérnek lenni?


Mint említettem már a bemutatkozásban, angol-magyar kettősállampolgár vagyok. Ez okból kifolyólag három előnyt osztok meg veletek. Előre leszögezem, ez csak az én tapasztalataim, az én helyzetemből, felfogásomból adódóan

Előnyök:
1.      Ha azt nézem, akkor kettő hazám van, így egyetemre például – remélhetőleg – könnyebb lesz Angliába bekerülnöm.
2.      Munkavállalásnál is lényegesen előnyösebb, hiszen mindkét országban teljes jogú állampolgárként kezelnek, így könnyebben felvesznek, és nagyobb szabadságom is van, illetve szavazójogom is, bár 16 évesen még nem, de később igen, és nekem tetszik, hogy mindkettő helyen otthon lehetek.
3.      Utazás szempontjából, Nagy-Britanniába egyszerűbb bejutnom, főleg ha eldől a Brexit, akkor lesz igazán előnyös (bár én nem szeretném, hogy kilépjenek, de nem szeretnék politizálni), valamint például az USA-ba is könnyebben megkapom a vízumot brit állampolgárként, és több országba is utazhatok vele, mint a magyarként.
A felsoroltakat leszámítva vannak még előnyök, de nekem jelen pillanatban ezek jutottak eszembe. 


2017. január 18., szerda

2017-es célok



Fogadalmat nem szoktam fogadni, mivel tudom, hogy nem tartom be, így értelmetlen, de céljaim mindig vannak. Többségben eddig az iskolai félév elején a jegyeket illetően voltak, de most mindenre kiterjedően írom össze.

1.      Angol középfokú, vagy felsőfokú nyelvvizsga 
       Éppen ideje lenne, illetve az iskola elvárja, de nem gondolom, hogy készen vagyok rá, mivel itthoni környezetben sokkal kevésbé merek megszólalni, mint angol környezetben, de ott mindent értek.  

2.      Spanyol középfokú 
        Decemberig jó lenne, ezáltal sokat is kell majd foglalkoznom vele, de remélem, ha nem decemberben, akkor következő év feléig meglesz.
  
3.      Sikeres kis érettségi 
        Az iskolában az a rendszer, hogy 10. osztályban év végén van ez a dolog, és konkrétan az egész éves jegy múlik rajta, így eléggé para, de minimum négyest szeretnék minden tantárgyból.

 4.      Találkozni apukámmal, testvéremmel 
         Testvéremmel soha nem találkoztam, és idén év végén lesz 5 éves, ezért már nagyon szeretném megismerni, apukámmal összesen, ha 6napot voltam, és nem ismerem igazán, így minden ellenére szeretném megismerni. 

 5.      Egyedül utazni külföldre
          Mivel fiatal vagyok a magam 16 évével, ezért maximum Angliába, de biztosan önállóbb lennék, és le kéne győznöm egyes félelmeimet ez által. 
 
 6.      Magabiztosabbnak lenni 
           Ezt azt hiszem, nem kell részleteznem, hogyha a körülöttem lévő emberek nem mondják, hogy valamit tudok, akkor nem hiszem el. Nem tudom ennek az okát, de remélem, ezen tudok változtatni idén.





Bloggal kapcsolatos célok
 
1.      25+ feliratkozó az évvégére
2.      5000+ megtekintés
3.      20+ komment
4.      60+ bejegyzés
Lehet, így most lehetetlennek tűnik, de úgy gondolom, hogy sok-sok érdekes tartalommal, és kemény munkával elérhető.

Nektek mik a céljaitok/terveitek 2017-re?






2017. január 14., szombat

Nem megoldás megfutamodni a gondok elől!





Sok olyan ember van, akik komoly gondokkal küzdenek, és megfordul a fejükben a legrosszabb lehetőség, mert csak azt látják kiútnak, de erről senkinek nem beszélnek.  Ezeknek az embereknek szeretném küzdeni az alábbi írást, nem saját, de rám óriási benyomást tett. Ha már valaki átgondolja a dolgokat, akkor megérte nekem is megosztanom.  Egy fontos dolog: Ne add fel soha!

„Küldöm mindenkinek, aki nehéz időszakot él most meg! Bármin is mész keresztül ne csinálj hülyeséget, mert lehet, hogy ideig-óráig padlón érzed magad, de vissza már nem hozhatod az életed! Légy erős, mert annak kell lenned… sokat fogsz szenvedni és sírni, de tudod mit utána minden szép lesz és hálás leszel magadnak, hogy nem tettél semmi olyat, amit visszafordítani lehetetlen! Tartsd észbe! A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon… A kezed remeg, nem tudod, hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye?

Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel,reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján. Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja.

 Az emberek sírnak, őrjöngnek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked, hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magát hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú, aki sosem sír. Magát hibáztatja, amiért szívatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre.

 Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy vissza gyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vagdossa magát. De senki sem törődik veled, nincs igazam? Senki sem tudja, mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza, de te már nem fogsz...”
(ismeretlen szerző)