Kéttannyelvű gimnáziumról

Elnézést, hogy ennyi ideig nem volt bejegyzés, de a laptopom feladta magát, és időbe telt mire visszakaptam, de most már két hét elteltével újult erővel itt vagyok.

Ez negyedik évem gimnáziumban, mivel hatosztályos angol nyelvű képzésbe veszek részt, ezért úgy gondoltam, megosztom veletek a saját meglátásaimat, tapasztalataimat, azonban eltérőek lehetnek az elvárások állami és alapítványi két tanítási iskolában, valamint a nyelvek tekintetében is. Én alapítványiba járok, így ez alapján íródik a cikk is, valamint azon kérdések alapján, amiket ismerőseim is sokat feltesznek erről. 

I. félév vége – kis érettségi

Tegnap volt egy hete, hogy kikaptam a bizonyos félévi bizonyítványt. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem lett annyira rossz. Nem vagyok vele megelégedve összességében, de év végére, amin szükséges javítok, majd. 

Tudni kell rólam, hogy nagyon érzékeny, és meglehetősen sírós egyén vagyok, ez előjött, mikor kikaptuk a félévit. Ugyanis, én kaptam meg utoljára (névsor végén lenni hátrány), és mikor megláttam, akkor elkezdtem sírni, mivel irodalom ötös, és a nyelvtan dicséretes ötös lett. Leírhatatlanul boldog vagyok miatta, és alig hiszem el, mert annyi sírás, gyomorgörcs, félelem és küzdelem van mögötte. 

Nos, becsúszott pár hármas, amik miatt bánkódóm, de év végére remélem sikerül felhozni őket minimum négyesre, inkább ötösre.