2017. szeptember 20., szerda

Egy hónap az Egyesült Királyságban



Üdvözletem újra!:)

Dover, ahogyan átértünk
Nyárra eltűntem, aminek a fő okát a címben olvashatjátok, ugyanis kint voltam egészen pontosan Londonban egy hónapot, és bármennyire is hittem azt,hogy lesz, nem volt időm a blogolásra.
Egy ismerős családnál voltam, hogy így jobban „belekóstolhassak” a nyelvbe, valamint a helyi életbe, hát… talán túl jól sikerült megszoknom mindent. Ameddig én ott voltam a gyerekeknek iskola volt, így naponta volt pár óra nyugodtság, ami általában elég volt vásárlásra a közeli Asdában. Aki esetleg nem ismeri ez egy hipermarket lánc, és sikerült megszeretnem ugyanis nagy a választék, és kint annyira lehetőség van, ha az ember egészségesen akar élni, valamint az árak is alacsonyabbal, és hihetetlen akciók vannak. 

Tehát minden nap be volt osztva, és sok új emberrel sikerült találkoznom, de úgy igazán velem korombelivel nem, amit sajnálok, de ettől függetlenül fantasztikus egy hónapom volt.
Rochester -i vár:)
Az egyik lány 4 éves, a másik 8 éves, így mind a ketten iskolába járnak már. A kicsinek úgynevezett előkészítő volt, de ettől a tanévtől már egész nap lesz és nem csak fél napokat, valamint elkezdenek ismerkedni a betűkkel, számokkal. A nagyobbik 4. osztályos volt, és ami egy nagy érdekesség, hogy ott nem hordják haza a füzetet, valamint hetente egyszer kapnak házit, és ha valaki netán rosszul csinálja meg semmi gond, akkor újra csinálja, s majd utána ír belőle dolgozatot. Szeretnétek, hogy írjak az oktatási rendszerről egy külön bejegyzést? 

Mennyit fejlődött az angolom? Nos, amikor kimentem nem mertem megszólalni, de tekintettel, hogy a két leányzó rajtam „lógott” – teljesen pozitív értelemben – nem volt más választásom. Az elején bakiztam sokat, de a végére egész jól belejöttem, és magamhoz képest már az óriási fejlődés, hogy ennyit beszéltem a végére kint, valamint itthon is, ha valaki angolul szól hozzám nem fagyok le.
Rochester -i vár a másik oldalról
Odafele Rochesterbe jöttek értem, mivel anyukámmal mentem oda és vissza is busszal. Visszafele, pedig Canterbury-ben, ami egy fájdalmas búcsú volt számomra, és utána megkönnyeztem, hiszen én kiskorom óta imádom Angliát (akarom mondani az Egyesült Királyságot), és az, hogy mindennap különböző nyelveket hallottam, más-más nemzetiségű, bőrszínű emberrel találkoztam, láttam fantasztikus. Én nagyon szeretem, hogy ez tényleg egy igazán multikulturális ország. 




London Eye a vonatról:)
Amiben biztosabb lettem sokkal, hogy ki szeretnék menni egyetemre. Küzdeni fogok, mert nekem az lesz a megfelelő, én ott érzem magam otthon, imádok mindent. Apropó, egy érdekesség, hogy az egy hónapom alatt összesen 2 délután esett/csepergett eső. Engem valamiért mindig elkerül az eső, ha kint vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése